Gyötrelem

Fáj a lét, fáj az ébredés,
Minden reggel a bánat és a keserűség.
Istenem csak egyszer ébredhetnék arra,
Hogy nem lesz többé keserűség
A szívemben soha.
Kavarognak a gondolatok fejemben,
Könnyezik szemem,
Mert úgy érzem, el kell mennem.
Nincs kiút, szakadék van, amerre nézek,
Valamelyikbe bele kell zuhannom,
És majd onnan óvlak Téged.
Még nem akarok menni, vigyázni szeretnélek,
De a fehér, galád fény, húz egyre közelebb.
Ha majd nem leszek, síromon csak gaz teremjen,
Az mutassa mindenkinek, milyen is volt az én életem!