Azt mondják: Gyerek!
Mondják kik azt hiszik felnőttek
Miért lennék gyerek?
Már éltem majd’ 16 évet
Sok kínt kiálttam már
”Felnőtteknél” is többet talán!
Kezem közt halt meg
kit nagyon szerettem ;
Megtanultam szenvedni
aztán újra szerelembe esni.
Kit bartátoknak hittem
földig gyaláztak engem!
Aztán azt mondták: Gyerek!
Megtanultam gyülölni!
Harag után megbocsátani:
Rég tudok már tanulni
ha kell másokra hallgatni
nem csak saját fejem után menni!
Szereztem ellenséget eleget
Kik másoknál bemocskolták nevem.
Utána meg arcomba nevettek.
Megtanultam a fájdalmat türni
Barátokat elveszteni
Helyettük újakat keresni!
Tudom milyen a gyönyör
a másoknak szerzett öröm!
Megtanultam szeretkezni
más mellett álomra hajtani fejem
reggel felkelve reggelit csinálni
majd szeretőm ágyába visszamászni.
Most már tudok örülni is
Megtanultam boldognak lenni.
Zokogtam már napokat
a stressztől fogytam kilókat
utána újra talpra álltam
s az élet sodrába ismét beálltam.
A ”felnőttek” se tudnak többet
Sőt lehet hogy kevesebbet!
Hát akkor miért lennék én gyerek?
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások