gondolatok...

Én tudom a titkot,
amit magamban hordok
és vigyázlak
féltelek Téged!

Én áldozom
ha áldozni hívsz,
És sírok veled,
mint a tavaszi ég.

Én a Tiéd vagyok!
az utad örzője,
a titkod lényege,
az éjszaka...

A lázadó tenger,
az üvöltő szél,
ez mind én vagyok!
ez mind bennem él!

A homokóra már régen lejárt,
a lelkem a régi, mi sokszor fájt!

Érted élem az életet,
Neked írom a verseket,
mert Te vagy az álmom,
s a végzetem,
Te vagy az élet
s az értelem.

S ha majd megbánod a jövőt,
akkor hívj engem,
s én hozoma múltat
és eléd teszem,
mint hajdan lényem,
amikor ráuntál egy másikra,
egy múltbéli, pokháló borította TITOKRA