Én tudom a titkot,
amit magamban hordok
és vigyázlak
féltelek Téged!
Én áldozom
ha áldozni hívsz,
És sírok veled,
mint a tavaszi ég.
Én a Tiéd vagyok!
az utad örzője,
a titkod lényege,
az éjszaka...
A lázadó tenger,
az üvöltő szél,
ez mind én vagyok!
ez mind bennem él!
A homokóra már régen lejárt,
a lelkem a régi, mi sokszor fájt!
Érted élem az életet,
Neked írom a verseket,
mert Te vagy az álmom,
s a végzetem,
Te vagy az élet
s az értelem.
S ha majd megbánod a jövőt,
akkor hívj engem,
s én hozoma múltat
és eléd teszem,
mint hajdan lényem,
amikor ráuntál egy másikra,
egy múltbéli, pokháló borította TITOKRA
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?