Gondolataim 2006 szeptemberében

Ahogy a Nap kél fel,
gondolataim kristályosodnak,
Arcomra szerény józanság térdepel,
Szívemről kőterhek zuhannak.
Hangom elcsukló mértékletesség,
Elmém a jó útra szólít,
Az ösvényről ne térj le!
Kitisztul gondolataid, Erőd,
Megfélemlített Magányod, Szégyened.
Rejtsd el!
Játssz a többieknek,
Hallasd a hangod,
de tudd mi az okosok némasága.
Ha önmagad mércéje, egyenlő súlyban áll,
Tiéd a nagyvilág!
Megfélemlített Magányod,
új utat talál,
Társad szeretőd, barát.
Mély érzéseid másnak ki ne add,
tudd a Szíved szabad,
ajkad hallgatag.
A szem tükre magától beszél,
Nézz a másikra, ne félj!
Ha szeretnek, nem bántanak;
a gyávaság, ha irigy vagy.
Kemény, komoly föld talpad alatt,
Ha lelked szárnyalna, csak bátran,
Magasra!
Életed ne legyen, csak
odafele futó magány,
Társad Szerelmed,
Szeretőd a boldogság,
Barátod a Halál.