Futok a végtelenben...

Futok az úton , gyorsan sietve
Szinte, ég az arcom és izzad a testem
úgy érzem, hogy könnyebb lettem
A szívem léptemre nagyot dobban
Fülem, szinte cseng, lüktet a vér az ereimben.
De, hajt vérem és futok egyre gyorsabban, merészen
Már úgy érzem szárnyam, lenne és szállnék
Mint a madár a néma fellegekbe.
A végtelen felhő szárnyán elérném a felkelő napot
Vagy mint sötét felhő, a szél vagy orkán
végtelenül, futni nem gondolni csak arra,
hogy futok-futok és tőle kipirulok
Minden reggel lehuppanva fáradtan.
kedvenc fotelomba fáradtan.