A vársoban éjjel nem égnek a fények,
Nem hallatszódnak már az ismerős léptek.
Kihaltak az utcák, néma minden,
Csak egy hang szólal meg néha itt benn...
Egyedül vagyok, s nagyon magányos,
Egy szűk kis sikátor nem túl lakájos.
Csak a barátaimat láthatnám még egyszer,
Nem törődnék a rég kihúnyt fényekkel,
Távoli, múló, drága évekkel,
Fájdalmas, halovány emlékekkel...
Egyszercsak koppanó léptek zajja hallik,
Kósza láng gyúl, majd kialszik.
A pillanat röpke, de én látlak Téged,
Szemedből könnyként tűntek el a régi fények.
Arcodat láttam, de mily borzalom,
Arcodon ott volt az én bánatom...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Álomvilág álomkép
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások