A vársoban éjjel nem égnek a fények,
Nem hallatszódnak már az ismerős léptek.
Kihaltak az utcák, néma minden,
Csak egy hang szólal meg néha itt benn...
Egyedül vagyok, s nagyon magányos,
Egy szűk kis sikátor nem túl lakájos.
Csak a barátaimat láthatnám még egyszer,
Nem törődnék a rég kihúnyt fényekkel,
Távoli, múló, drága évekkel,
Fájdalmas, halovány emlékekkel...
Egyszercsak koppanó léptek zajja hallik,
Kósza láng gyúl, majd kialszik.
A pillanat röpke, de én látlak Téged,
Szemedből könnyként tűntek el a régi fények.
Arcodat láttam, de mily borzalom,
Arcodon ott volt az én bánatom...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?