Fény...

A vársoban éjjel nem égnek a fények,
Nem hallatszódnak már az ismerős léptek.
Kihaltak az utcák, néma minden,
Csak egy hang szólal meg néha itt benn...
Egyedül vagyok, s nagyon magányos,
Egy szűk kis sikátor nem túl lakájos.
Csak a barátaimat láthatnám még egyszer,
Nem törődnék a rég kihúnyt fényekkel,
Távoli, múló, drága évekkel,
Fájdalmas, halovány emlékekkel...
Egyszercsak koppanó léptek zajja hallik,
Kósza láng gyúl, majd kialszik.
A pillanat röpke, de én látlak Téged,
Szemedből könnyként tűntek el a régi fények.
Arcodat láttam, de mily borzalom,
Arcodon ott volt az én bánatom...