A vársoban éjjel nem égnek a fények,
Nem hallatszódnak már az ismerős léptek.
Kihaltak az utcák, néma minden,
Csak egy hang szólal meg néha itt benn...
Egyedül vagyok, s nagyon magányos,
Egy szűk kis sikátor nem túl lakájos.
Csak a barátaimat láthatnám még egyszer,
Nem törődnék a rég kihúnyt fényekkel,
Távoli, múló, drága évekkel,
Fájdalmas, halovány emlékekkel...
Egyszercsak koppanó léptek zajja hallik,
Kósza láng gyúl, majd kialszik.
A pillanat röpke, de én látlak Téged,
Szemedből könnyként tűntek el a régi fények.
Arcodat láttam, de mily borzalom,
Arcodon ott volt az én bánatom...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Hozzászólások