Félreértés

Az egyik szemem sír a másik meg nevet,
Mert érzem, hogy szeretsz, és mégis féltelek,
Miért mondod azt nekem, hogy féltékeny vagyok?
Hisz nem kérek sokat csak egy hű szívet akarok,
Ne bántson az, hogy más is észre vesz.
Most játszik csak veled, és később félre tesz,
Körül rajonganak, tán elbódítanak,
De rajtam kívül nincs ki melletted marad.
Ne gondold, hogy az örök hűség régimódu,
Nem divat márt.
Mert ma léha buta az az ember ki mindig új kalandra vár.
Ha egyszer én hozzád közömbös leszek,
Még szeretnéd tán, hogy féltékeny legyek.
Én ettől féltelek, meg kell értened, hogy az egyik szemem sír,
A másik meg nevet.
Ha néhanapján veszekedni kezdünk,
Csak félreértés add erre okot.
Hát hallgasd meg mit leírtam neked,
S a tanulságot jó, ha levonod.
Szegény vagyok, gazdagságom nincsen,
A szeretett az egyedüli kincsem.
Ha én ezzel boldoggá tehetlek,
Amíg élek örökké szeretlek!