Mikor szűz alkony álomleplét szórja rám,
Mikor a tétlenség csigázó ólma vár,
Én csak repülnék magasan a felhők fölött,
Szállnék nyugatra, messze, testvéreim között.
Ha megszabadulnék minden gátamtól,
Ha levennék az „itt” terhét hátamról,
Menekülnék vágyaim elől,
Melyek kínoznak, mert mind ledől,
Menekülnék a kísértéstől,
Menekülnék le a térképről,
Felhők fölött céltalan, boldog lennék,
Lent felhőágyam, fent takaróm az ég…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
:flushed: