Félévszázadnyi szerelem

Ó öregem, nem bírom én már,
Testem fáradt, lelkem pihenni vágy.
Ápollak, gondozlak én öregem,
Szeretlek mindhalálig kedvesem.

Ó elhiszem szívem, én tudom.
Segítenék, de nézd nem tudok
Erőm fogytán, hangom alig van már,
Csak remélni tudom, tán
Érted nézésemből, könnyeimből,
Hogy becsüllek tiszta szívemből.

Mivé lettünk öregem?
Félévszázadnyi szerelem...
Nehéz az ősz korona
Fiatalnak lenni be jó is volna!

Könny, fájdalom, s halál
ez az ami ránk vár,
mégis reményünk maradt,
az ember új éltet kaphat.
Talán nem kell, hogy vége legyen,
szerethetjük egymást egy örök életen.

Pihenjünk, most meg kicsit ,
Mert pihenni kell
Félévszázadnyi szerelemmel.
Biz’ majd 50 éve,
Hogy kerültünk egymás szeretetébe.
Pihenjünk most meg kicsit
Mert pihenni kell
Félévszázadnyi szerelemmel....


/a nagyszüleim szerelmének emlékére/