Félelmek

Félek attól, hogy magányos maradok...
Félek attól, hogy nem látom a holnapot...
Félek attól, hogy én valaki más vagyok...
Félek attól, ami képzeletben lenni akarok...

Félek attól, hogy a világ romjaiba dől
Mit egykor a magaménak hittem,
És nem leszek többé lovagias Hős,
Mert legyilkolták sebezhető szívem...

Félek attól, ha egy nap véget ér,
S ha lehunyom a szemeim,
Lezajlik bennem újra, s a vak remény,
Nem hagy pihenni reggelig...

Félek attól, ha kedves szót hallok
Varázsa pillanatba rejtezik,
És az igaz szó, mint fellobbanó
Szikra, a sötétben elveszik...

Félek attól, mely gondolatomat vezérli
" Csak a bátor érzi magát szabadnak, "
Aki mer e szörnyű világban boldogan élni.
... De félelmeim örökre fogva tartanak...