Felébredtél!?

Nyisd ki a szemed, megszólal egy hang,
tárd ki a szíved, megszólal egy hang.
De ha üres a lélek és fáradt a léted,
akkor hogyan ÉBREDJ FEL?
Kitárt karokkal zuhansz a mélybe,
kéz nélkül kapaszkodsz újra fel az égbe,
és szív nélkül szeretsz, és ész nélkül vezetsz,
mond így boldog, hogy lehetsz?

Rohanás, minden perced szalad,
ha lassú vagy hogy éred utol magad?
Sietned kell, mielőtt az éj leszáll,
fuss előre, meg ne állj.
Rohan a világ, szaladj vele te is tárt ki kezed,
és ÉBREDJ FEL, és ÉBREDJ FEL!

Sose félj, csak ÉBREDJ FEL!
Zárt ajtók mögött ablak nélküli szoba várna,
ne törd fel az ajtót, inkább nézz ki a külvilágra,
s ha félsz is úgy igazán fordulj meg, ne kérdezz senkitől semmit,
csak ÉBREDJ FEL, mert ez most nagyon kell, csak ÉBREDJ FEL!

Vágyak nélkül, üres a pohár,
szerelem nélkül, meddig bírod már,
miért nem félsz, hogy késő lesz,
és akkor hiába akarsz, nem mehetsz! ÉBREDJ FEL!


S A MÚLT ELSZALADT, DE TUDOM SORSOD RABJA VAGY,
ÉS JÁTSZOL ÍGY TOVÁBB,
MERT AZ ÉLET MEG NEM ÁLL.
CSAK FEKSZEL A FŰFÖLÖTT, ÉS RÁD PIRUL A NAP,
FELÉBREDTÉL, S ÉRZED: NEM LEHETNÉL ENNÉL BOLDOGABB!