Engedem gurulni még mindig ami elveszett
könyved lapjai közé rejtett szívemet magadra zártad
hullámverések közt rozsdás kulcsot keresek árva
Szavak magányosan ücsörögnek a szám mellett
homokba üveggel karcolok (neked) meséket
Sikítoznak mielőtt meghalni mennek
aztán meg némán merülnek alá a tengernek
Liftbe szállnak s firkálnak amíg odarének
Tekiteted viharában messze fújja a szél |
a kék almáimat másnak hordja szét |
amit aztán ő megérlel és eladja jó pénzért |
a nap végére összehúzom a kabátom,
estére mezitláb rajzolok virágot
Hajamat majd összekócolom
mint akinek nagyon jó volt
Tekiteted viharában messze fújja a szél |
a kék almáimat másnak hordja szét |
amit aztán ő megérlel és eladja jó pénzért |
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Szakállas:
Jól összefoglaltad egyfajta ki...
2025-04-03 08:07
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Elhalkul bennünk az éber világ
A folyó köveket hord körénk
Egymásban elveszünk köd fátyolán
Áttörve a nap száll fölénk
Ha eljön a hajnal így ébredünk fel
Nekünk...
A folyó köveket hord körénk
Egymásban elveszünk köd fátyolán
Áttörve a nap száll fölénk
Ha eljön a hajnal így ébredünk fel
Nekünk...
Felkeltem ma is délben
papírok között könyvek mellett
hegyek alatt napok felett
vigyáztam ne menjek másoknak
álmodtam szépet és sokat
csukom(az)agyam nyitom szemem
papírok között könyvek mellett
hegyek alatt napok felett
vigyáztam ne menjek másoknak
álmodtam szépet és sokat
csukom(az)agyam nyitom szemem
Hozzászólások