Fekete és fehér

Szólj még egy kicsit. Nézd a foltokat,
miket könnyeim hagytak kedves zongora.
Peregjen rád szemem apró, sós cseppje.
Fogadd be őt, akár a lelkem.
Sírj velem együtt fekete és fehér.
Sírj velem, kérlek, míg a béke elér.
Fújtass és őrjöngj, mint megvadult ló,
majd temess el némán , mint a szakadó hó.
Zokogj, hogy érezzem: igazán szenvedni
szépen is lehet,dallamba kergetni
emléket, képet, érzést: a világot.
Dúdolgatni és nem bánkódni hibákon.
Hadd feledjem kérlek, hogy oda sok szép tervem,
hadd feledjek mindent. Most nyolc oktávman lelkem
sem érzi, hogy eltűnt minden remény.
Sírj most velem, kérlek, fekete és fehér.