Fájdalom

Hiába szólítottam, nem nyitotta ki a szemét,
Simogatásra már nem nyújtotta a kezét.
Azt éreztem, hogy a szívemet kitépte valami,
Miért nem segített rajta valaki?!
Neki még élnie kellett volna sokáig,
Így nem láthatja felnőni az unokáit.
Sokat dolgozott, hogy mindent megadhasson nekünk,
Jó ember volt, de többé nem lehet velünk.
Bármi baj volt, Ő mindig segített,
Küzdött a végsőkig, de sajnos veszített.
Nem segítettek neki az okos orvosok,
Ezt nem felejtem el nekik, amíg meg nem halok.
Isten nincs! Az ellenkezőjét senki ne mondja nekem,
Mert ha lenne segített volna egy ilyen jó emberen.
Egy erős ember volt, ki sokat dolgozott,
Már csak álmomban láthatom, ahogy mosolygott.
Nem akarom elhinni, hogy már csak fényképen láthatom,
Nem mondtam mennyire szeretem, de mostmár bánhatom.
Most örökre elment és ez nagyon fáj nekem,
De egyszer majd újra találkozik velem.
Büszkén mondom mindenkinek anyukám,
Ő volt az én édes drága jó APUKÁM!