Fájdalom, mit Te okoztál....

Fáj minden emlék, minden szó, az ébredés,
Nem voltál Te más csak másfél évi tévedés!
Azt mondtad, szeretsz, de leveled hazugság volt,
Hisz szerelem benned, talán soha nem is volt!
Azt mondtad a távolság majd hamar elfeledtet,
De ha szeretsz valakit, ennyire könnyen nem lehet!
Nálad a feledtető távolság nem volt több a falu két végénél,
Találkozni nem tudtunk volna már többet egy hétvégénél!
Hát ezért mondtam azt, hogy véget ért, bár szeretlek
De ezentúl Te engem,s én Téged már nem kereslek!
Mire kellett ez az egész, mire volt ez jó?
Hisz szavad jelentősége elolvadt, akár tavasszal a hó..
Ha fájdalmat akartál okozni, gratulálok sikerült
S szívem összes szeretete, teljes mértékben kihűlt!
Én csak szerettelek, s nem akartam, hogy valaha is összetörj,
De neked most viszonzásul sikerült az, hogy:
MEGÖLJ!