Hajnali háromkor
Az órát bámulom,
Te jársz a fejemben,
S hiányod emészt.
Legbelül, valahol
Csendes(?) vágy zakatol,
Hívásodra várnék,
De csend van, néma csend.
Változás kellene...
Semmit sem tehetek,
Nem az én kezemben
Van ez a lét.
Valómban azonban,
Legbelül, titokban
Tevéled alszom el,
Két karod átölel,
Fülembe súgod, hogy:
Szeretlek én.
De ez csak álmodás,
Bolond vágyakozás,
Hisz Te már nem szeretsz
Úgy engem, mint rég.
Két karod mást ölel,
Veled más alszik el,
Míg rólam emléked
Feledésbe vész...
S ezért csendesen,
Valahol nélküled,
Szó nélkül, egyedül
A szív megszakad.