fáj, de ez van

Kicsiként nehéz volt a sorsom, tudom de nem fáj,
Szegénységben nőttem fel, anyám elhagytál,
Avval takarózva hogy nehéz volt a helyzeted,
Volt h nem ettem, te nem is kérdezted,
Tudtad hol hagytál, ezt a sorsot szántad nekem,
Sokáig azt sem tudtad mi van velem,
Nem láttad mikor könnyes volt a szemem,
Nem érezted lázas testem, egyszer sem..
Megjelentél egy párszor, azt gondoltam tanulsz a hibádból,
De nem még sem érezted hogy hiányzol,
Hisz volt nekem még egy testvérem,
De ő is úgy járt, mint én, sejtettem..
Kettőt is elhagytál, és még is nagyobb a szád,
Szíved meg kicsi, csak egy ember fér bele,
Azt csak te tudod ki az, csak te..
Telt az idő, meghalt kit szerettem
Telik az idő.. Az arcát soha sem felejtem,
Egy ember volt aki önzetlenül szeretett,
Ha jó voltam ha rossz, bajban velem szenvedett,
Ő volt a mamám aki többet ért bárkinél,
Ő volt ki igazán szerettet, mindegy mit hinnél,
Elkerültem onnan, ahol felnőttem,
Rá jöttem hogy az élet nem felhőtlen,
Számolni nem tudom ahányszor megtörtem,
Térdre borulva, sírva földre estem,
De felálltam és fel is fogok állni,
Amíg tudok járni,
Szorít kezem, tép mar,
Lelki ismeret furdal,
Emészt, padlóra visz,
Mindegy ki mit hisz,
Lelkileg olyan lettem mint egy bivaly,
Ki szemedbe néz, szememben tükrözik a vihar,
Lelkem tükre mit ti tettetek tönkre,
De már nem esek a földre,
Kiszálltam a körből mind örökre,
Apám ki velem volt ő is oda lett,
Gyerek fejjel kérdezem apám hova lett?
Apám tönkre ment, kit 15 éve nem láttam,
Sokszor sírva vissza vártam,
De nem jött és talán már nem jön soha,
Most mi lehet vele.. Azt csak az isten tudja,
Ha lett volna, én sem itt lennék,
Ha tudnék, sok mindent másképp tennék..
De még mindig nincs itt, én még mindig várom,
Várom amíg élek és ki várom ami lehet csak álom,
De itt vagyok ismét anyám veled, kit észre se veszel,
Itt vagyok ordítok de csak nevetel,
Szokásos hogy keresztbe teszel,
Pedig már nem vagyok gyerek, látom mit csinálsz,
Látom a szemedben mit kívánsz,
Véred vagyok, lelkedbe hatolok,
Üres tér mit látok, csak bú,keserves fájdalom,
Mi feloldozásra vár, de nem jön az irgalom,
Tudom amit tettem mind jó tett érdekében,
Tudom hogy várnak az égben,
Saját gyermeked félre ismerted,
Ki tűzre való kis gyermek..
Isten látja lelkem, érzi fájdalmam,
Tudja hogy nehéz, és segíti majd az utam,
Ki nevetsz mert elkövettem az a hibát mint te,
Szerelmes lettem, neked hülyén hangzott eleinte,
Te akarod nekem meg mondani mit csináljak,
De aki bort iszik és vizet prédikál imának,
Annak ne szóljon szája, ne érezzen lelke,
Kinek szív helyibe van az esze,
Nekem a Szívem a helyén, ott ahol lennie kell,
És tudja hogy csak a szerelmem és a gyermekem kell,
Jó lenne fel fogni hogy felnőtt lettem,
Ideje lenne bele törődni hogy felnőttem,
Van két szép gyermekem, ők a mindenem
Maga a halál és egyben az életem,
Az ösztön itt van bennem,
te nem látod de én tudom mit kell tennem,
Anyai kötelék, tudod mit jelent?  Nem hiszem,
Miért?  Mert anno el hagytál engem,
Miért? Mert nehéz volt az élet,
Miért? Nekem nehezebb volt éhen,
Miért? Az már mindegy rég elmúlt,
Mindegy, a tűzz ki hunyt, rossz elhullt,
Szeretet tüze, mit el oltottál,
Nézted ahogy sírok, igen ott voltál,
Tettél is rá hogy nekem csak rosszabb legyen,
Nevettél, mikor porba hullt minden,
Szívem lelkem, szakadt meg,
Seb begyógyult ott maradt a heg,
Ami ott is,marad amíg csak élek,
Van két gyermekem, ők nekem minden,
Jobban szeretem őket mit amit elképzeltem,
És ne gondold azt hogy ők a tieid, soha se voltak,
Nem is lesznek,
amit velem elrontottál, kijavítani nem lehet,
Soha nem is fogod tudni, ez nem az én sebem,
Maradjon a tiéd, nem kell nekem,
Gyerekeimnek van egy apja,
Ki a családot eltartja,
Látomásom szerint ő mindent meg tesz,
Ami kell a gyermeknek mindent meg vesz,
Ha fáj ott van velem, a rossz akkor is szeret engem,
Ha szomorú vagyok fogja a kezem
Ha magam vagyok ölel engem,
Tudom hogy szeret,
ha tudná lehozná az eget,
Ez pont elég ahhoz hogy szeressem,
Tudom hogy ő a mindenem,
Minden, a másik felem, szívem lelkem,
Balázs, látlak mikor sírsz, látom a lelked,
Nekem jobban fáj elhiheted,
Ha sírni látlak, hiába takarod fájdalmad, nem tudod,
Akár hova rejted, eldugni előttem nem tudod,
Látom szomorúságod, amit más soha nem fog látni,
Senki nem fogja tudni neked hogy tud fájni,
Hisz egymás fájdalma ad nekünk erőt, kibírni a létet,
Fájdalmat, csalódást, mérget,
Látom szemedben sok minden bánt, szenvedek Látom szemedben a szomorú gyermeket,
Ki erős, határozott kívül, de még is meg remeg,
Soha nem kívánhattam volna jobbat mint te vagy,
Ha nem leszel minden boldogság elhagy,
Tudom hogy fáj, de ez így szép,
Fájnia kell, te meg én,
Mikor megáll bennem az ütő sóhajtok egyet,
Agyam elborul képek kiesnek,
Ölni tudnék, kezem meg feszítem és görcsbe rándulok,
Gyerekekre nézek és elkap vmi, sírok,
Ami késztet egy ösztön hogy meg védem őket,
Az életem árán is, el képzelem hogy főbe lőnek,
Neked köszönhetem őket,
Te vagy az apjuk, az élet, Boldogság,szerelem,
A másik felem az egyetlenem,
Egy életem van azt neked adtam,
Az mindegy hogy érte mit kaptam..
Mindenem a tied csak szeress ahogy én,
És rá jövök hogy úgy szeretlek mint a legelején,
Tudom neked sem könnyű,hiányzik az életedből egy ember,
Kit sokat emlegetsz egy nap majd vele leszel,
De kérlek legyen ez neked szép emlék,
Hogy van aki emlékezik rá most veled lennék,
Erős keze, szigorú szeme, szavak mik benned maradtak,
Végig kísérnek utadon néha a fejedben kattognak,
Örökké benned él kit szeretsz,
Ő az apád kit soha sem feledsz,
Keresed szüntelen majd meg is találod,
Kíséri minden lépted, nyomod,
Veled van,  büszke rád, képzeld ahogy a kezét fogod,
Én is büszke vagyok mert van aki értem él,
És a gyermekeimért szenvedsz és szenvedtél,
Ez mind szép és jó, de ti apám anyám mindent tönkre tesztek,
Bele szóltok életünkbe, ezzel nyertek..
Gondoljátok ti,hogy mindent tudtok,
Gondoljátok ti hogy mindig is fogtok,
Nem fogtok bele szólni az életembe,
Lehet bár mi ár, de akkor sem,
Csalódtam rengeteget,
de erős lettem lelkileg,
Tettel mint szóval verni meg,
Hibátlan ember nincs, de ti azok vagytok,
Tudjuk csak jót akartok,
De nem mindegy milyen áron,
Hogy elmehessek innen alig várom,
Új nyugodt boldog élet, azzal akit szeretek,
A szerelmem és a gyerekek,
Más már nem boldogit tudom,
A mostani életem fel is adom,
Lehet marad megsebbzet szív,
Nekem is az... De senki nem hív..
Egy ölelés vagy egy jó szó,
Itt ilyen nincs minden mulandó
Egy élet egy halál, hát legyen boldog,
Boldog addig még meg nem halok,
Majd annyit adok amit kapok,
Legyen ez egy ölelés egy szép szó,
De olyan ami nem mulandó.
Lehet hogy más lesz, talán nehezebb,
De tudom akit szeretek azzal szenvedek..

Szeretlek Balázs