Ezer éven át

Melletted, ha felkel a Nap
és melletted majd Holnap.
Melletted, mikor leszáll az éj,
és akkor is ha már nem úgy ég
a tűz.

Melletted, mikor távol járunk,
a régi érzésre nem találunk.
Most és ezer éven át,
ezer év ezernyi pillanatát
őrizve.

Nélküled- fáj a múló idő,
bizonytalan és üres a jövő.
Rideg és szeretettelen a világ,
s én, mint hervadó virág
haldoklom csendesen.

Nélküled- nem akarom,
mert örökké érintésedre szomjazom...
Nélküled- nem, az nem lehet!
-Ó, várj! Eltévedek,
ha nem foghatom kezed.

Újragondolva az életem
tudom- érted létezem.
Szívem csak némán ujjong,
mikor fáradtan meleg testedhez bújok
nap- nap után.

Újra és újra megtenném
és soha nem szégyellném,
hogy szívem minden érzését,
boldog- boldogtalan szerelmét
Neked adtam.