Itt ülök a szobában
És csak vágyok utánad,
Vágyom hogy megfogd a kezem,
Hogy úgy ölelj ahogy még senki sem
Bár Te vagy az álmom,
De sajnos ezt lassan már nem találom.
Kimúlik minden mit csak érezhettem
És nem leszel itt velem csak ez marad:semmi sem.
Nem hívsz,nem keresel
Ennyit jelenhetek?
Eltelik az idő és te még mindig csak a multra hagysz.
Nem bánkódsz,mert te ezen nem haragudhatsz.
Ez lesz a sorsom és bele kell törödnöm,
A régi tükör már sajnos nem úgy tündököl.
Pedig álmodtam sokat és tervezgettem,
De ez mind a porban heveredne?
Igen!talán belekell nyugodnom,
Hogy csak álmokat álmodom.
Nem lesz itt semmi csak üresség.
Ez lesz az életem és egy pici reménység.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások