Kint már megint esik,
Belül a szívem szüntelenül csak sír.
Ha egy gond elmúlik,
Jön helyette másik...
Ez vagyok én, ez a valóság!
Hogy ki is vagyok igazán?
Egy sebzett kislány,
Aki az árnyból a fénybe lép,
Ha bízik, szeret és remél.
Vakon bízok, naiv vagyok,
Reménytelenül szeretek nagyon,
És remélem, hogy meglelem a boldogságom!
Csak bámulok ki az ablakon és gondolkodom,
Eszem mégis csak egy név körül forog.
Te vagy kiért életem, ha kéred, odadobom!
Tudom, nem kellek soha,
Mégis csak álmodozom,
Hogy rám találsz egy szép napon!
Addig magamban szeretlek, míg csak bírom!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások