Nézlek s hogy látlak-e, nem tudom.
Hisz látomásod percről percre
Tovább suhan, más tájat keresve,
Míg én emlékedben nyiladozom.
Illatod érzem, vagy elmém játékai ezek?
Itt vagy? Nem tudom.
Nem tudom és nem is akarhatom,
Hogy értem nyúljanak kezek.
Suhanásod érzem vagy őrület űz?
Itt vagy láthatatlanul,
Valóságban, múlhatatlanul,
S nem engem éget kábító tűz?
Hajam simítja arcom, vagy Te?
Vakon, süketen, némán
Egyensúlyozok a világ ormán
Érted, álmok hírnöke.
Látlak! De már nem nézlek…
Látomásod megállt előttem,
Illatod, tenyered simul testemen,
S már a valóságban szeretlek.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások