Érzéki csalódás

Nézlek s hogy látlak-e, nem tudom.
Hisz látomásod percről percre
Tovább suhan, más tájat keresve,
Míg én emlékedben nyiladozom.

Illatod érzem, vagy elmém játékai ezek?
Itt vagy? Nem tudom.
Nem tudom és nem is akarhatom,
Hogy értem nyúljanak kezek.

Suhanásod érzem vagy őrület űz?
Itt vagy láthatatlanul,
Valóságban, múlhatatlanul,
S nem engem éget kábító tűz?

Hajam simítja arcom, vagy Te?
Vakon, süketen, némán
Egyensúlyozok a világ ormán
Érted, álmok hírnöke.

Látlak! De már nem nézlek…
Látomásod megállt előttem,
Illatod, tenyered simul testemen,
S már a valóságban szeretlek.