Egyedül voltam péntek éjszaka
Te csak majd reggel értél haza
A világhálón bolyongtam épp
Mikor elkezdett kialudni bennem a fény
Nyilallni kezdett a mellkasom
S kissé lezsibbadt a bal karom
Úgy éreztem, itt a vég a Game-over
Kész, kampec, ez most lever
Egyedül vagyok, segítség nincs
Szívemet szorítja egy vas bilincs
Előbb ijedség jött, majd a nyugalom
Mi most irányít, nagyobb hatalom
Nem tudok mit tenni, ha sorsom ez
Mit az élet elkezd, a halál befejez
Megnyugodva lazultam el
Lassan tisztult a rémült fej
Most már kíváncsin vártam mi lesz
Hogyan jő el az utolsó perc
Éreztem hogyan szakad a szál
Vártam, hogy jön el értem a halál
Ekkor engedett a fájó szorítás
Tompult mellkasomban a nyomás
Lassan kitisztult újra a kép
Csak tréfált velem egyet az ég
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások
Egyszer már éreztem ilyet kb. tíz éve. Akkor egy pesti arab banda betámadta azt a helyet, ahol dolgoztam és csak annak köszönhettem, hogy nem tudták elvágni a torkomat, hogy a ruhatár pultjánál álltam és át tudtam ugrani hátrafelé.
Akkor is úgy éreztem, hogy vége, és ez olyan belső erőt és nyugalmat adott, hogy ki tudtam vágni magamat és a társaimat ebből a szituból.