Egyedül voltam péntek éjszaka
Te csak majd reggel értél haza
A világhálón bolyongtam épp
Mikor elkezdett kialudni bennem a fény
Nyilallni kezdett a mellkasom
S kissé lezsibbadt a bal karom
Úgy éreztem, itt a vég a Game-over
Kész, kampec, ez most lever
Egyedül vagyok, segítség nincs
Szívemet szorítja egy vas bilincs
Előbb ijedség jött, majd a nyugalom
Mi most irányít, nagyobb hatalom
Nem tudok mit tenni, ha sorsom ez
Mit az élet elkezd, a halál befejez
Megnyugodva lazultam el
Lassan tisztult a rémült fej
Most már kíváncsin vártam mi lesz
Hogyan jő el az utolsó perc
Éreztem hogyan szakad a szál
Vártam, hogy jön el értem a halál
Ekkor engedett a fájó szorítás
Tompult mellkasomban a nyomás
Lassan kitisztult újra a kép
Csak tréfált velem egyet az ég
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Hozzászólások
Egyszer már éreztem ilyet kb. tíz éve. Akkor egy pesti arab banda betámadta azt a helyet, ahol dolgoztam és csak annak köszönhettem, hogy nem tudták elvágni a torkomat, hogy a ruhatár pultjánál álltam és át tudtam ugrani hátrafelé.
Akkor is úgy éreztem, hogy vége, és ez olyan belső erőt és nyugalmat adott, hogy ki tudtam vágni magamat és a társaimat ebből a szituból.