Egyedül voltam péntek éjszaka
Te csak majd reggel értél haza
A világhálón bolyongtam épp
Mikor elkezdett kialudni bennem a fény
Nyilallni kezdett a mellkasom
S kissé lezsibbadt a bal karom
Úgy éreztem, itt a vég a Game-over
Kész, kampec, ez most lever
Egyedül vagyok, segítség nincs
Szívemet szorítja egy vas bilincs
Előbb ijedség jött, majd a nyugalom
Mi most irányít, nagyobb hatalom
Nem tudok mit tenni, ha sorsom ez
Mit az élet elkezd, a halál befejez
Megnyugodva lazultam el
Lassan tisztult a rémült fej
Most már kíváncsin vártam mi lesz
Hogyan jő el az utolsó perc
Éreztem hogyan szakad a szál
Vártam, hogy jön el értem a halál
Ekkor engedett a fájó szorítás
Tompult mellkasomban a nyomás
Lassan kitisztult újra a kép
Csak tréfált velem egyet az ég
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-05-03
|
Fantasy
A történet egy fantasy paródia, elsősorban az 1920-30-as évek amerikai fantasy szerzőinek...
2024-04-30
|
Krimi
fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF MR. HARRINGTON …. Szerző: Ronde …. Literotica...
2024-04-18
|
Krimi
Fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF THE PIERCED WOMAN .... Szerző: Ronde .... Literotica;...
2024-04-15
|
Fantasy
A mostani történetem az erotikustól a fantasy-ig terjed, benne bdsm és egyéb elemekkel. Jó...
2024-04-11
|
Horror
Korábbi két történetemmel párhuzamosan fut a történet.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Egyszer már éreztem ilyet kb. tíz éve. Akkor egy pesti arab banda betámadta azt a helyet, ahol dolgoztam és csak annak köszönhettem, hogy nem tudták elvágni a torkomat, hogy a ruhatár pultjánál álltam és át tudtam ugrani hátrafelé.
Akkor is úgy éreztem, hogy vége, és ez olyan belső erőt és nyugalmat adott, hogy ki tudtam vágni magamat és a társaimat ebből a szituból.