Egyedül voltam péntek éjszaka
Te csak majd reggel értél haza
A világhálón bolyongtam épp
Mikor elkezdett kialudni bennem a fény
Nyilallni kezdett a mellkasom
S kissé lezsibbadt a bal karom
Úgy éreztem, itt a vég a Game-over
Kész, kampec, ez most lever
Egyedül vagyok, segítség nincs
Szívemet szorítja egy vas bilincs
Előbb ijedség jött, majd a nyugalom
Mi most irányít, nagyobb hatalom
Nem tudok mit tenni, ha sorsom ez
Mit az élet elkezd, a halál befejez
Megnyugodva lazultam el
Lassan tisztult a rémült fej
Most már kíváncsin vártam mi lesz
Hogyan jő el az utolsó perc
Éreztem hogyan szakad a szál
Vártam, hogy jön el értem a halál
Ekkor engedett a fájó szorítás
Tompult mellkasomban a nyomás
Lassan kitisztult újra a kép
Csak tréfált velem egyet az ég
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
2024-11-09
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Egyszer már éreztem ilyet kb. tíz éve. Akkor egy pesti arab banda betámadta azt a helyet, ahol dolgoztam és csak annak köszönhettem, hogy nem tudták elvágni a torkomat, hogy a ruhatár pultjánál álltam és át tudtam ugrani hátrafelé.
Akkor is úgy éreztem, hogy vége, és ez olyan belső erőt és nyugalmat adott, hogy ki tudtam vágni magamat és a társaimat ebből a szituból.