Én...

Milyen is vagyok én igazából,
Sokszor kedves és néha bátor.
Figyelmem Rólad le nem veszem,
Így leszel lassan a végzetem.

Szeretni kicsit, vagy közepesen nem tudok,
Ha elindúl egy érzés, úgy mindent beleadok.
Nem csallak meg soha, ezt megigérhetem,
Mert így lesz csak teljes az én életem.

Szerelmem körülfon, mindentől megvéd,
Mint távoli hegy csúcsát az örök jég.
Minden perc ajándék, mit Veled tőlthetek,
Így lesznek szebbek majd a napok s hetek.

Álmom konstans, Téged boldognak látni,
Csodás kapcsolatunk megirigyelheti bárki.
Az őszinte érzés és szavak harmóniája,
Végtelen és mesés életünk egyetlen záloga.

Imádattal ölellek én éjjel és nappal,
Vágyam sohasem múlik, felér egy haddal.
Majd karomba foglak és figyelem szuszogásod,
Csendben őrzöm a szerelmet és az édes álmod.

Ne hagyj el engem soha, mert abba én belehalok,
Akkor örömet nem hozhat más, csak az angyalok.
Létemhez tartozol, mint élethez a napfény,
S mindig megmarad bennem egy érzés, a remény.