Két éve már, hogy először megláttalak,
De szívemben zárni csak mostanra tudtalak.
Ha kedvem bánatos és komor,
S ha minden ellenem is szól,
Hallom léptedet a szélben,
S a szürke felhők tűnnek el az égen.
Kitisztult már a láthatárom,
Körvonalaidat is lassan látom.
Huncut szemeddel rámnézel,
Tekinteted körül ölel.
Így maradnék most már örökre,
szárnyalni veled a szabad egekbe.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
noname86 ·
hmm... nekem nagyon tetszett ez a versed, még az is lehet hogy igény be veszem ezt vagy valamelyik költeményed :) na pusszi, további ihletet...