Két éve már, hogy először megláttalak,
De szívemben zárni csak mostanra tudtalak.
Ha kedvem bánatos és komor,
S ha minden ellenem is szól,
Hallom léptedet a szélben,
S a szürke felhők tűnnek el az égen.
Kitisztult már a láthatárom,
Körvonalaidat is lassan látom.
Huncut szemeddel rámnézel,
Tekinteted körül ölel.
Így maradnék most már örökre,
szárnyalni veled a szabad egekbe.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
noname86 ·
hmm... nekem nagyon tetszett ez a versed, még az is lehet hogy igény be veszem ezt vagy valamelyik költeményed :) na pusszi, további ihletet...