Emlékemmel fojtom...

Halálom akarom,
Magamat kínzatom,
Emlékeimmel bánkódva,
S más világban, álmodva,

Felemészt a bánat,
Lelkemből könny árad.
Egy érzés fojtogat,
Lelkem nem nyugodhat.

Szívemet láncra verték,
Szerelmét eltemették.
Ne is jusson eszembe,
Hogy könny szülessen szemembe.

Érzéseim eltiporják,
Lélegzetem elfojtják,
Szívemet megölik,
S földön folynak könnyei.

A csillogásban egy tükörkép,
Feltűnik egy álomkép,
Az arcom látom benne,
S széttörik a könnyekbe.

Halálom suttogja a kismadár,
Mert a szerelemnek nincs határ,
S meghallod a hangom,
S szíved, emlékemmel fojtom...

(2007-02-26)