Múlnak a napok, múlnak az évek
Minden elmúlik, s végül emlék lesz.
Te is és szenvedésem elhagytok majd egyszer,
Te is csak egy drága emlékfoszlány leszel.
De addig még szenvednem kell.
Addig még nem engedlek el.
Addig még kereslek, várlak,
Addig még téged „imádlak".
De aztán majd jön más, egy szebb, egy jobb,
Kinek szíve csak énértem dobog.
S akkor te mi leszel? Egy emlék csupán,
Melybe szívem belesajog néha-néha talán...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások