Egyedül ülsz egy zsúfolt teremben,
Mindenki nevet, csak te hallgatsz mereven.
Körbenézel, sok ismerős arcot látsz,
Megértést tőlük mégse vársz.
Hogy is érthetnének, akik régóta elítélnek,
és akiket te még annál is jobban megvetsz,
mint amennyit tetteikért megérdemelnének.
Inkább csak szánod, sajnálod őket,
Számolod a perceket, miket még velük kell töltened.
Mert össze vagytok zárva, innen kiút nincs már,
Most kínlódom, de egy éve miért volt más?
Mit láthattam bennük, mit remélhettem?
Itt ülök, mindenki nevet, én hallgatok mereven.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?