Egyedül ülsz egy zsúfolt teremben,
Mindenki nevet, csak te hallgatsz mereven.
Körbenézel, sok ismerős arcot látsz,
Megértést tőlük mégse vársz.
Hogy is érthetnének, akik régóta elítélnek,
és akiket te még annál is jobban megvetsz,
mint amennyit tetteikért megérdemelnének.
Inkább csak szánod, sajnálod őket,
Számolod a perceket, miket még velük kell töltened.
Mert össze vagytok zárva, innen kiút nincs már,
Most kínlódom, de egy éve miért volt más?
Mit láthattam bennük, mit remélhettem?
Itt ülök, mindenki nevet, én hallgatok mereven.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?