Elmúlt a nyár

Elmúlt a nyár, ez a csodálatos,
Már nem ülnek madarak a házakon.
Téged is elveszítettelek talán,
Mert veled együtt elszállt a nyár.
Mikor még itt voltál velem,
Minden éjjel fogtad a kezem.
Hozzád bújtam, a szám szádhoz ért,
Halk suttogással hallgattunk egy zenét.
Életem értelme volt ez a nóta,
Ez volt a szerelmünk egyetlen záloga.
A csókodnak ízét máig érzem én,
Még mindig szeretlek, de mondani oly nehéz.
Nem merem mondani, hogy mennyire szeretlek,
Félek a csalódástól, inkább feledlek.
Felednélek téged, de ez már oly nehéz,
Megőrjít az őszinteség.
Nagyot hibáztam, hogy őszinte voltam,
Mindenről tudtál, amit én is tudtam.
Nem titkoltam semmit előled kedvesem,
Elváltunk egymástól, de nem múlt a szerelem.
Napokkal utána éreztem igazán,
Hogy csókod nélkül vérzik már a szám.
Álmodtam róla, hogy egyszer tiéd leszek,
S az oltárhoz vezetsz majd lassan, csendesen.
S együtt éljük életünk, míg idősek leszünk,
S 100 év múlva a földben együtt pihenhetünk.
De ki kell nyitnom a szemem,
S a valóságban járnom,
Mert a szerelmedre még oly sokat kell várnom!