Elmentél tőlem kedves,
s én hagytam, hogy menj csak el.
Hiába lett volna minden,
ki menni akar, hagyni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
de mögé már senki sem néz.
Játszani közömbös embert,
most látom-mily nehéz.
Ha valaki megkérdezné tőlem,
mondjam meg, mit jelentesz nekem,
Egy pillanatra tán zavarba jönnék,
s nem tudnék szólni hirtelen.
Csak nagysokára mondanám halkan
Semmi,semmi!Csak az egész életem.
S nem venné észre senki rajtam,
hogy titkon könnyes lett két szemem.
Mosolygok az utcasarkig,
de aztán, hogy befordulok,
Fáradt szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet ledörzsölök.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-12-23
|
Krimi
Egy kis krimi kevés szexualitással fűszerezve. <br />
Kellemes olvasgatást kívánok!
2024-12-22
|
Fantasy
Yukiko újabb lendülettel tért ki a lény egyik csápja elől, amely hangos csattanással vágódott...
2024-12-20
|
Merengő
<br />
Melani kibontotta a szőke, hosszú, hullámos haját és ellökte magát. Repült, mivel...
2024-12-11
|
Történetek
Szét húzta a combjaim... csókra nyújtottam a szám, várva hogy belép a combjaim közé és megcsókol. Helyette...
Friss hozzászólások
Materdoloroza:
Sajnálom, hogy eltűnt az írónő...
2024-12-25 00:29
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
A szív gyorsan elárúlja önmagát
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken
Hogy még mindig te vagy a mindnem.
Ha azt kérdezné most tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit,csak múló szerelem.
Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet
Kacagva köszöntlek én is,
De hangom kissé megremeg.
Mosolygok az utcasarokig
Aztán,hogy elfordulok
Fáradt szememhez nyúlok
S egy könnycseppet elmorzsolok.
A válás mindig nehéz,
De rosszul ítélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt,nem bántam meg.
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt,hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.
Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam,hogy menj csak el
Hiába lett volna minden
Ki menni akar,engedni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé már senki se néz,
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak míly nehéz.
Ha azt kérdezné tőlem most valaki
Mondjam meg mit jelentesz nekem?!
Egy pillantra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!
S nagysokára mondanám halkan
Semmiség,csupán az életem,
S nem venné rajtam észre senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!
Nem bántam meg,bármit is szólsz nem bántam meg
Azt ami szép volt nem sikerült megmérgezned,
Mond hogy én hibáztam el ha akarod,
De nem fogok sírni,ne legyen könnyű diadalod.
Most búcsúzz,ez az egész,
Most menj el,vissza se nézz
Csak vedd karodba,ki tőlem elszakít
S ne hidd,hogy nekem szomorú lecke volt!
No comment!
:innocent:
Egészen egyéni formáját választottad a reagálásnak. A legtöbben eltünnek ilyen helyzetben, mint szürke szamár. A tiéd megnevettetett.
Miért csináltad?
Egyszerű idegen tollakkal ékeskedés? Minek? Itt a toll alatt szabadon cserélgethető a kakas/tyúk.
Műveltségi teszt?
Játék?
Miért?
Tudod mi a bánat?
Elmondom hát Neked:
Elmenni onnan, hol oly boldog voltál
S otthagyni a szíved!
Szeretni valakit, ki nem szeret Téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni.
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szívdobogva várni, jön-e rá felelet.
Hangokat idézni, melyek lelkedre hullnak,
Rózsákat őrizni, melyek megfakultak.
Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni,
Mással látni Őt, s utána fordulni.
Kacagni hamis kacagással,
S hazamenni könnyes zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni, Ő meg ne tudja, mi a Bánat.
Van aki könnyen eléri kit szeret,
Van aki szenved míg öve lehet,
Van aki gyorsan, hamar tud feledni,
Van aki meghal, mert úgy tud szeretni.
Én legyek átka egész életednek,
Ki síron is túl........szeretlek
Mindent elhihetsz csak azt nem hogy feledlek,
Mindent feledhetsz, csak azt nem hogy SZERETLEK!
(no comment)
Elmentél tölem kedves, s én hagytam, hogy menj csak el.
Hiába lett volna minden, ki menni akar hagyni kell.
Mosolygott hozzá az arcom de mögé már senki sem néz.
Játszani a közömbös embert, csak most látom mily’ nehéz.
Elmegyünk egymás mellett, két szemed rám nevet
Kacagva köszöntelek én is, de hangom kissé megremeg.
Mosolygok még az utcasarokig, de ahogy befordulok,
fáradtan szememhez nyúlok s egy könnycseppet szétmorzsolok.”
Na igen, ezt is "bánat"-ba fonta, pedig azt hittem csak vicc... és védeni jöttem, nem tiporni. Izé...tán van az úgy, agy gondol addig, hogy később magáénak érzi azt, amit... ahogy az idő múlik...vagymi
hm.
sajnálom.
Na jah: A műveltség átka :wink: