Elmélkedések

A felhők - mint rojtos fejfedők - úsznak az égen,
miket valami óriás gyermek
vetett le serényen,
hogy úgy ragyogjon a táj önnön tűz hevében,
mint kusza mintákkal díszített királyi termek.
Hiszen mi más a természet, ha nem palota,
s elvarázsolt szentély egy-egy eldugott zuga?
Nappal a Fényt Hozó járja királyként e helyet,
éjszaka sápadt főpapját küldi maga helyett.
Bűvösen suttogni érkezik édesen álmodók fülébe,
hogy az éj közepén kiizzadva, félve
riadjanak fel, majd merüljenek világukba újra,
s hajnalban ismét kezdődhet a dicső Király útja.
Örök körforgás ez: fény és sötétség harca,
ettől sír, vagy nevet földanyánk kedves, vén arca.