Elme játék

Nem tudom, hova vezethet utam,
Mely örömmel és bánattal van kirakva.
Vajon tudok úgy lépni, hogy csak örömet találjak?
Vagy elkerülhetetlen a bánat.

Az élet nem más, mint ezen kis lépések hada.
Nem válogathatjuk meg, hogy mi van a kő alatt.
Fogadjuk el és örüljünk ha jó, de ne bánkodjunk ha rossz,
Mert a következő kő alatt talán megint a jó lakoz.

Hányat léphetünk vajon egy nap?
Vajon egyet, kettőt, mennyi a sok és mennyi a kevés?
És hány meg hány csoda veszik csak úgy oda,
Mert nem merünk tovahaladni egy rosz miatt.

Elgörcsölünk mi mindent ami szép!
Szerelmet, világbékét, szerencsét.
Nem tehetünk róla ilyenek lettünk és kész!
Egyszerű szívvel és aggyal rendelkező lény.

Változtatni rajta mindenki fél, mi lesz és miért...
A következmény az amitől valójában félsz!
Nem ismered és rettegsz a rosztól...
Tapasztald meg! És ha jó!? Ha szép!?

Ember! Légy ember és hajtson a kiváncsiság!
Legyek hát énis egy és ne csak egy akárki,
Kit évek múltán pár diák hülyének hisz.
Miért írt ilyet ? Mit akart és kaptok rá választ..

De valójában csak egy sötét és komor este van,
Százával cikázva bennem a gondolatok hada.
Nemtudom mi lesz a jövőben és mi lesz velem,
De minden követ felnyitok ezekután annyi szent.