Elkísér a sírig...

Félek a végtelen, meg nem élt jövőmtől,
Nem kaptam mást, csak bántást mindentől,
Fáj, hogy talán kiért élek majd elveszítem,
S akkor, szívem tüskés keresztre feszítem,
Szenvedek most, örökre, s mindig,
Ez a kínzás tudom elkísér a sírig,
Legbelül nagyon fáj, kezem remeg,
Látom, előttem a fájdalmas életem lepereg,
Fáj, s hirtelen könnyes lesz szemem,
Mert nem vagy itt, nem szorítod kezem,
Bánatos lelkemmel, könnyes szemmel,
Sebes, s örökké vérző szívemmel,
Bármit megtennék, hogy veled lehessek,
Csak annyit kérek, mást ne szeressek,
Érzem gyenge vagyok, teljesen összetörtem,
Az életet magamtól kegyetlenül ellöktem,
Senki nem segíthet már rajtam,
Pedig ezt az egészet nem én akartam,
Tudom most erősnek kellene lennem,
S minél hamarabb a földről felkelnem,
De valami mindig vissza húz érzem,
Én meg csak kétségbe esetten nézem,
Végig nézem, ahogy tönkre tesz az élet,
Még most sem tudom lelkem mit vétett,
Mert csak folyton szenved és sír,
Több szenvedést tört lelkem már nem bír,
Hallom ahogy magához hív a halál,
Mert ennél tisztább, igaz szívet nem talál,
Szeretni tiszta szívből megtanultam,
Nélküled élni soha sem akartam,
Talán ez a nagy hibám mit elkövettem,
Miattad mindenemet megölettem,
Szeretni úgyis elfelejtek a bánatban,
Mégis tudom, szívem ártatlan…