Eljött

Reggel mikor felébredsz vidám vagy,
Később már kedved is alább hagy,
Mert hitted, hogy még van időd,
De már tudod, hogy nincs több.

Hisz elérkezett az mit nem akartál,
Amit szíved szerint letagadnál.
Most minden rövidnek s távolinak tűnik,
A nevetések és beszélgetések napja megszűnik.

Délután mikor lopva ránézel,
Látod rajta azt mit te is érzel,
A közelgő végső s utolsó mondatot,
Mely után egy időre elhagyod.

Átöleled és tartod,
Többé elengedni sem akarod.
Kerülöd a tekintetét,
Utoljára még hallani akarod a nevetését.

Most már menned kell, hisz eljött az idő:
A búcsúzás kegyetlen és fájdalmas ideje.