A mocsár szélén egy árva kunyhó,
Őrzi a megrepedt szív hangját.
Olykor reccsenve dobban,
Kérdi: ki tudja hol van?
Lelke merre jár?
Öreg bagoly kuvikol hu-húúú,
Tán száz éve elhagyták!
Körötte korhadt faága,
Mögötte, ölnyi törzsön lobos fa,
Benne tágas, öreg kuvik odúja,
S az árva kunyhó falai közt pókhálóból varsa.
Lakója magányos halász lehetet,
A táj ezt sugallja.
Tán utódja sincs, ki őrizne belőle géneket.
A halásszal együtt a víz is elköltözött,
Emlékét őri roggyant kunyhó
Korhad fala, mocsár között.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
2025-04-30
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások