A mocsár szélén egy árva kunyhó,
Őrzi a megrepedt szív hangját.
Olykor reccsenve dobban,
Kérdi: ki tudja hol van?
Lelke merre jár?
Öreg bagoly kuvikol hu-húúú,
Tán száz éve elhagyták!
Körötte korhadt faága,
Mögötte, ölnyi törzsön lobos fa,
Benne tágas, öreg kuvik odúja,
S az árva kunyhó falai közt pókhálóból varsa.
Lakója magányos halász lehetet,
A táj ezt sugallja.
Tán utódja sincs, ki őrizne belőle géneket.
A halásszal együtt a víz is elköltözött,
Emlékét őri roggyant kunyhó
Korhad fala, mocsár között.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások