A mocsár szélén egy árva kunyhó,
Őrzi a megrepedt szív hangját.
Olykor reccsenve dobban,
Kérdi: ki tudja hol van?
Lelke merre jár?
Öreg bagoly kuvikol hu-húúú,
Tán száz éve elhagyták!
Körötte korhadt faága,
Mögötte, ölnyi törzsön lobos fa,
Benne tágas, öreg kuvik odúja,
S az árva kunyhó falai közt pókhálóból varsa.
Lakója magányos halász lehetet,
A táj ezt sugallja.
Tán utódja sincs, ki őrizne belőle géneket.
A halásszal együtt a víz is elköltözött,
Emlékét őri roggyant kunyhó
Korhad fala, mocsár között.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Álomvilág álomkép
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?