Éjről a nappalra...

Sétáltál már éjszaka Budapesten?
Nem részegen.
Csak úgy.
Magadat keresve.
Én igen.
És eltűnődtem
Mindaz ami nappal mocsok és hazugság,
Élyszakára úgy nyugszik meg, mint Dunán a félhomály....
A szél se szól csak halkan súgja múltad néhány szólamát.

Csendes az utca, a tér, a villamos.
És nincsen hangos embertömeg aki minden zebrán eltapos.
Átkószálsz az úttesten,
Lélekben máshol jársz.
Feltűnik melletted egy halvány kósza fénysugár.

Eltűnődsz az életen,
Vagy a távoli zajokon.
De nem sietsz és nem rohansz,
Csak csendesen bandukolsz.

Nem érdekes, nem izgalmas
Ez csak tompa nyugalom.
De átölel és megvígasztal,
Egy magányos hajnalon.