Éji vágyakozás

Egy éjjel, mikor szemem szegeztem e gyönyörű égre,
Éppen hogy rátaláltam életem értelmére.
Abban a pillanatban láttam meg a hullócsillagot,
Melynek csodálatos fénye, teljesen megbabonázott.

Ékessége beragyogta az egész eget,
Szinte vakítóan ontotta magából a fényességet.
Szívemet elvarázsolta erőteljes ragyogása,
Mint az anyát, gyermekének őrjítő szorítása.

Majd tekintetemmel követni kezdtem útját,
Ám egyszer csak eltűnt, s többé már nem leltem nyomát.
Hihetetlen szépségét elnyelte a végtelen,
Melyet azon nyomban keresni kezdtem féktelen.

Tündöklő csillogása végleg kihunyni látszott,
Miközben ezüstcsóvája, szívemen mély sebet vágott.
De tudtam, nem tűnt el örökre tökéletes alakja,
Hiszen minden egyes csillag, erejét a Naptól kapja.

S eme gyöngyszemben felfedeztem bódító lényedet,
Melyre nem most jöttem rá, hanem még régebben.
Hadd legyek én a Te tápláló Napod,
Ki lángra lobbantja újra varázslatos Mivoltod!

Mert egy csillag sem létezhet Nap nélkül,
Ahogyan a Nap sem létezhet csillagok nélkül..