Együtt

Tél van, s mindent beborít a hó,
Kandallóban a fa pattogva ég,
Imák szálnak a magányos lelkekért.


Angyal sereg vigyázz most kettőnkre,
S a kicsiny faház oltalma ölel,
Van, ki szeret igaz szerelemmel.


Remény s reménytelenségek ereje,
Elvésznek ezen az egy napon,
Békét kiállt a világ túl a harcokon.


Egyetlen nap mindegyik felet,
Mikor győz a kegyelet és a szeretet,
Nem számít, bárhol éled életed.


Tudnod kell, van ki téged is, SZERET,
Megformált ő, s bölcsen vezet,
Hogy boldogan élhesd földi életed.


Rideg a világ, kegyetlen az élet,
De vívni kell, mert küldetés a lét,
Ajándék az, ki megossza veled szerelmét.