Egylényegű

hiányzol….
nem úgy mint máskor…
ha durcásan elfordulsz
tőlem s a világtól…
önmagadba…tagadva azt
mit nem lehet
hogy - lám…egyre megy…
létünk körében az egy meg egy
kettő lesz – mondod és élvezed
hogy helyzeted van…s nem nyerhetek…
mert leláncolt kézzel küzdenek
a vágyaim és nem lehet
kimondanom mily esztelen
boldog gyönyöré révült…
bennem e kínzó szerelem


hiányzol….
nem úgy mint máskor…
ha eltűnsz e virtuális tájról
s hiába várom hogy megjelenj
s hódoljak neked mint ünnepen
a jó bolond földig hajolva
úrnője előtt hogy egy morzsa
ha van fenséged asztalán
levetnéd nekem…azt talán…
s a kutyákkal vívnék érte
lenn a porba ugranék
minden csettintésre szóra…
egy simogatásért biztosan
az ördögnek eladnám magam


hiányzol…
nem úgy mint máskor….
ha rossz napod van s a szádból
édes szavak nem csöppenek felém
hogy mézharmatként hulljon
szívem rejtekén megbúvó
oltárod arany szarvára
s drága kenetként
lelkem bajára gyógyító
balzsammal fürösszed azt
mi érted égve üszkös
romhalmaz lett hosszú
évek hónapok alatt
s kormos falába
véstem szent neved
hogy így legyek veled
e jelenben újra végleg egy

hiányzol…
nem úgy mint máskor….
most ezerszer ezerszer
jobban hiányzol
mert tudom a választ…
azt a képletet
hibásan írtad
nem egy meg egy
de egyszer egyek
vagyunk mi mindörökre
egylényegűek
kínba’ és örömbe’…
egylényegűek
évezredek óta…
halálra életre
szép halálra
csókra…