Egyedül

Bojongok a temetőben egyedül,
S látom szemedben a keserűség
és bánat már enyhül.
Sikolyod hangja a rémulettől elmélyül
S szemed fénye a dermesztő éjben sötétül.

S remegő tested lassan, csendesen kihül.
Hallod a harangot mi érted szól?
S látod a tömeget ki téged gyászol?
Mind hazug megtört arcok, melyek
halálra szerettek.
S most is hamis tekintetek gyülekeznek körülötted
Hamais tekintetek melyek megöltek s eltemettek.