Egyedül

Mint a lerágott almacsutka
Olyan egyedül vagyok,
Mintha az életem ajtaja be lenne csukva
Fázok, remegek, sírok és hallgatok.
Gondolok valakire, várok valakit
Kinyílt a szemem a szerelem nem vakít.
Enni sincs kedvem egyedül,
Az eszem a szívem hangjától menekül,
A fülem az ő nevetését hallja szüntelen,
A szemem az ő testet látja meztelen,
Kezét az arcomon érzem, meg
akarom érinteni de eltűnik hirtelen.
Csak a képzeletem, ő játszik velem
Csúnyán néz és mindig gúnyolódik velem.
Miért játszol ilyen kegyetlen játékot?
Miért örülsz annak, ha én sírok?
Mit akarsz tőlem, mondd mit akarsz?
Az őrületbe kergetsz s nyugalmamban megzavarsz.
Este az utcán egyedül járok... megyek
Úgy érzem követnek, már levegőt sem veszek,
Először sietek, majd rohanok, szaladok
Hátranézek, megállok, tovább haladok,
Meglátom őt, jön felém, közeleg
Könnybelábad szemem... Mar megint a képzelet!