Egy virág...

Egy virág,
Olyan volt mint mindenki más,
Mégis volt valami különleges benne,
S ez pedig volt a szerelme.

Szeretett valakit, ki őt nem,
De folyton-folyvást csak reménykedett,
De egyszer jött egy elsöprő erő,
Mi túl nagy volt neki, s eltörte őt.

Az virág én voltam,
S az erő egy csók,
Mit nem én kaptam, hanem más
A szerelmemtől

Nem szeretett, s nem is érdekeltem,
Mégis küzdöttem érte,
Úgy hiszem kincset vesztett,
De talán már nem is akarom, hogy szeressen.

Ha ő nem akarja én nem erőltetem,
Hisz másra nem kényszeríthetem rá a szerelmem,
De szeretném, ha szeretne
Ha csak engem...

Nem akarom a szerelmet,
Kitalálták, de nem nekem,
A szerelem fájdalom,
Bár van benne olyan, mi boldog.

Kockázatos dolog,
Hisz kétes az egész
Ki egyhamar nem kecmeregsz
Ha már beleestél.

Ha szeret, s egymásnak vagytok,
Boldog vagy, s nincs bánatod,
Hisz ő ott áll melletted,
Ha kell bármiben.

Ha nem szeret, s nem is érdekled,
Hiába küzdesz érte, ő nem értékel,
Bármit teszel nem jó neki,
S ha akarod, ha nem, a végén el kell hogy engedd.

S bár a szerelmet nem irányíthatod,
Hidd el,
Ha jön és itt van
Érezni fogod.