Egy perc

Sietek, megyek,
S közben szaggatnak hideg szelek.
Mellettem az út zajos,
Kabátom összefogom, az idő fagyos.
Mégis hallom szívem dobbanását,
Őrült, zavarodott koppanását,
Szinte üti mellkasom,
Nyugodjon meg végre ezt akarom!

Most keresztül az úton, pár pillanat már,
S talán az út végén rám vár.
Szélben, hóesés fátyolán át
Meglátom távoli alakját,
Rég nem látott kedves arcát.

Hosszú, kemény léptekkel jő,
Mintha a nyugalom maga volna Ő.
S csak egy pillanat...
Vállába temet arcomat.
Hideg van, ölelj magadhoz!
Szoríts ne engedj el többé,
Tart karjaid közt mindörökkéé!
Suttogj, suttogd fülembe még,
A szót mely sosem elég!
Fázom, melengesd kezem,
Olvaszd föl szívem,
Érintsd meg lelkem, kedvesem!

Áll meg te átkozott homokóra,
Állj meg hallgass a szóra!
Áll meg szárnyas idő,
Nem baj ha a tavasz nem jő,
Szívünkben úgyis napsugár,
E percben nekünk boldogság jár!

Csak egy perc volt a télben,
Mi lángolt a fényben,
Remény ami elmúlt,
Tűz ami újra kigyúlt.

Elengedtél, gyorsan és könnyen,
Nem láttad szememben a könnyet?...