Egy őrült álom

Egy szép napon felébredsz,
Még a takaró alatt reszketsz.
Lábfejedet kidugod,
Inkább tovább fekszel.
Szíved dobog mellkasodban,
A szőr feláll a hátadon.
Megemeled fejed, levegőt veszel,
De nincs benned elég akarat.

Ez egy újabb hétfő reggel,
Jobb, ha nem is kelsz fel.
Durva volt az álmod,
Ez az a nap lesz.
Arra gondolsz te láttad,
A fájdalom csontig hatol.
Karod fogod, mert remeg,
Lüktet az ütő nyakadban.

Agyadban a borzalommal rettegsz,
Félelmedben megmerevedsz,
Tudod a nap halált hoz,
Kiáltásod keserves.
Lihegve keresed a kiutat,
De meg nem találhatod.
Nem lelheti ember, mit keresel,
A sorsod tán előre megírtad.

Mit láttál magadnak köszönheted,
Agyadban a tény megszületett.
Ütöd az arcod, térj magadhoz,
De nem éleszt fel véred.
Hiába téped az arcodat,
Bár a seb mélyre hatol,
A lidércből nem ébredsz,
És reggelre véredbe fagysz.