Egy, kettő

Ma egy, kettő, s felderengő
Imádkoztam, hogy múljon felhő
Akár desszert, akár vessző
Kell, hogy higgy, hiszen felnő

Üveggolyó mi arcomon pereg
Lefelé, hisz föl nem lehet
Ölelni, mint szegény, rút kisgyerek
Nekem remény, míg félni merek

Bár hittem, hogy ma csak veled
S egyetlen percben mesélhetek
Éjjel…, reggel, kevés lehet
Gyakran feltett kérdésetek

Isten előtt hazudni, lehet?
Soha, sehol, senki neked
Tedd szívedre apró kezed
Van, ki biz téged szeret

Álmot kerget, álmot szeret
Némán sír, csak ritkán nevet
Éjjel könnyez, éjjel veled
Szeresd azt, ki téged szeret

Kell a holnap, kell a kezed
Önmagamnak ritkán hiszek
Zárkózz a nyíló virág mögé
Talán azt hó meg nem ölé

Egyszer azt hittem sokat merek
Ma már tudom e ritka berek
Másnak csimbók, nekem gyerek
Imádni kell, bár ritkán merek…