Egy gyilkos halála

Gonosz vagyok és jó gonosznak lenni
Szívet kitépni, és nyakat átszúrni.
Látni, ahogy ömlik a testből a vér
És a haldokló két szeme még életet kér.
Életet kér és érte könyörög
És olyan jó hallani, ahogy még néhány utolsót hörög.

És ezután elgondolkodom, hogy mit is tettem,
És rájövök, hogy bűn az, amit cselekedtem.
És hogy lelkem ezért bűnbocsátást nyerjen,
Úgy döntök, végzek magammal is menten.
Előszedek egy csomó nyugtatót, és az enyhe drogokat
Majd megfogom a már véres kést és elvágom torkomat.

Aztán érzem, forog velem a világ,
A testem és lelkem immár a fájdalomtól kiált.
És összecsuklik a térdem és még érzem
Ahogy a szekrénybe beverem a fejem (jaj nékem!…)
Tompa fájdalom, teljes sötét
Így ért utol engem a vég.