Egy baráthoz, a neve: Remény

Egy baráthoz, a neve: Remény

Mosoly, könnycsepp, kacaj,
Vad zúgó moraj,
Sírás,szerelem, bánat,
A szív egyre csak fárad.

Kétségek közt örlődve,
Fájdalomtól gyötörve,
Nevetéstől szárnyalva,
A boldogságtól sírva.

Csak erről szól, ez a lényeg,
Hogy érezz, míg éled,
Hogy tovább élj, s haladj,
Hogy a fájdalom elől se szaladj.

Érezz! Boldogságot, bánatot,
Tovább indulj akkor is, ha minden elhagyott,
"Kelj fel és járj!",
Ez, az életben az örök szabály.

Élsz tovább, az újabb érzésért,
Hogy elbukj, hogy újra vérezzél,
Hogy újra nevess, Hogy ÉLJ,
Hogy mindig újra remélj.

Ha nincs semmid, élj a reményért,
Élj a sírásért, a versengésért,
Mindegy, hogy miért,
Tűzd ki a célt, hogy elérd.

Háborútól gyötörve, megtörve,
Egyedül, egy sötét gödörben,eltemetve,
Élj! S nefeledd szavam,
Élj soká, és élj Boldogan!!!

Találd meg a boldogságot,
Mint sivatagban a virágot,
Minden lélegzetben,
A dobogó szívekben.

Egyedül, vagy szerettekkel körülvéve,
Folyton-folyvás újra remélve,
Adjon az élethez erőt,
Mindig elegendőt.

Adja az ég, hogy te is megtaláld,
Nekem, megadta,
Dícsérem, az életet, mert rámtalált,
Igaz szerelem! Mely szívemet elragadta! :)

Tervezett cím: Névtelen vers egy baráthoz....

Ajánlás: Kicsimnek!!! Köszönöm hogy reményt adtál a reménytelenségben, köszönöm hogy itt vagy, és köszönöm hogy ismerhetlek!!! Neked köszönhetem hogy a szívem ismét vadul kalipmál! Neked köszönhetem az "új" életem... hogy ismét doboga kicsiszívem:)