Egy angyal...

Tegnap a csillagos egén,
Egy angyal szállott le elém,
Eljött, hogy megvédjen,
A vissza adja reményem.

Én csak álltam szemben vele,
S csak néztem, az arcát,
Mily szépen csillog a két szeme,
Érte nyulok hogy simagassam arcát.

De oly közel s mégis távol van.
Hófehér böre akár a szűzhó,
Oly puha s selymes, nincs rá szó.
Bár csak ne ott lenne a távolban.

Állok s csak várok. Valyon álmodom?
Akárhogyis, csak érintésére vágyom.
Nevemen szolit s vigasztalja szivem,
S hangjátol elszáll minden félelem.

A tél át adja helyét a tavasznak,
Hogy utat engedjen a virágoknak.
Lelkem virágai szárba szökkenek,
S bánataim el röppennek.

Érzem arcomon a nap melegét,
S Angyalom keze érintését.
Oly lágy s oly édes szinte éget.
Érzem hogy szerelmem lassan eléget.

Bárcsak itt maradna örökké.
Kérlek igérd meg hogy nem hagysz el!
Nem akarok nélküled élni, ne hagyj el.
Én vagyok az kit neked szánt az ég,
ÉN vagyok ki oly gyerekesen szeretett beléd.

Kérlek mond el miért,nem tudok élni nélküled?
Nem értem hogy élhettem nélküled.
Elvesztem ajkaid lángjai szomoruságot,
S nem tudom hogyy kerülhetem el a szomoruságot.

Tudom hogy lassan menned kell,
S valakit hiányolni fogsz!
Tudom hogy engem fogsz...
Ez nem élet igy, ne hagyj el!

Veled mindig megtalálom,
a régen elveszett boldogságom.
Kérlek hidj abban amit érzem,
S tartsd meg az igéreted nekem.

Hiszem hogy egyszer megleljük,
A régen várt boldogságot,
Talán egyszer megtaláljuk,
A számunkra a tökéletes világot.