Minden érzés kiveszett belőlem.
Már nem tudlak szeretni, se gyűlölni.
Ez az érzés már korábban megszületett bennem,
Csak nem volt erőm kimutatni.
Közömbös vagy számomra,
Már nem látom a melegséget a szemedben.
Ha rád nézek,
Körül ölel a jéghideg magány.
Ez az, amit nehéz elviselnem:
A jéghideg magány.
Tudom sok ember szeret,
De a te szereteted volt a legfontosabb nekem.
De mindez a múlté,
Kár rágódnom rajta.
Ez a kapcsolat halálra volt ítélve,
Kezdettől fogva
Mindent elkövettél, hogy
Ez a nap bekövetkezzen,
És ezen nem akarok változtatni,
Így hát búcsúzom: Ég veled!        
        
            Ha nem akarsz lemaradni:
	Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
                            
        2025-10-27
                    |
            Horror            
    
         A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...    
    
        2025-10-19
                    |
            Novella            
    
         Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.    
    
        2025-10-15
                    |
            Merengő            
    
         Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....    
    
        2025-09-29
                    |
            Novella            
    
         Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...    
    
Friss hozzászólások
            
            
            
            
            
    
        Legnépszerűbb írások:    
    
        2010-09-23
                    |
            Egyéb            
    
         Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...    
    
Hasonló versek
        
        Beküldte: Anonymous        ,
        2002-02-21 00:00:00
        
                    |
            Versek        
            
	
    
         Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
    
Egy...
        Beküldte: Anonymous        ,
        2002-05-11 00:00:00
        
                    |
            Versek        
            
	
    
           Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
    
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások
    
    
	