Minden érzés kiveszett belőlem.
Már nem tudlak szeretni, se gyűlölni.
Ez az érzés már korábban megszületett bennem,
Csak nem volt erőm kimutatni.
Közömbös vagy számomra,
Már nem látom a melegséget a szemedben.
Ha rád nézek,
Körül ölel a jéghideg magány.
Ez az, amit nehéz elviselnem:
A jéghideg magány.
Tudom sok ember szeret,
De a te szereteted volt a legfontosabb nekem.
De mindez a múlté,
Kár rágódnom rajta.
Ez a kapcsolat halálra volt ítélve,
Kezdettől fogva
Mindent elkövettél, hogy
Ez a nap bekövetkezzen,
És ezen nem akarok változtatni,
Így hát búcsúzom: Ég veled!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások