Dunánál

Itt ülök a hegyen újra;
Velem szemben a céda Pest,
Alattam zajong a Duna
Habtalan árja. Most már rest

A vonuláson kívül mást
Csinálni. Ellustultunk, én
Kicsi szentem? a rohanást
Meguntuk? Nevess hát felém

Újra, folyam! Nem vagy Te holt,
és én is élek mindmáig!
Az égre már fel sem jön a Hold,
De mi még vagyunk. Habjaid

Vesd felém, örök némára,
Beszélj hozzám, szóld el titkod!
Úgy van, ahogy Fodor tartja*?
Mindenki másnak ad hangot?


*Fodor Ákos: Sóhaj a Dunánál

Ó, drága J.A.,
itt mindenki csak mások
múltját vallja be...!