Vágj el köztünk minden köteléket
Hagyj el megint, ahogyan akkor
És várd, hogy majd lábaid elé hullva
Nyomorgom majd sírva, jajongva
S újra kérlek, légy megint az enyém
Mert nélküled az életem mit sem ér.
Dobj a köd-homályba mindent kettőnkből
S mikor, ha ez egyszer téged felőröl
Minden pillanatunkat dobd majd a tűzre
S tűnjön el a visszaút reménye is örökre
Dobj a sárba, ahogy akkor tetted
S majd talán egy nap elfelejted
Hogy két karodban én voltam az
ki őszbehajló-belőled varázsolt tavaszt.
Felejtsd hát el az összes köszönömöt
Melyeket csak a képzelet gügyögött
elhaló hangon édesen, rekedten
ajkaidon ülő millió cserepeken.
Hagyj el most, ameddig én küldelek
S nem dobom utánad ártatlan szívemet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
The reál Kagemusha:
Komolyan, aki ezeket a kívánsá...
2026-03-21 14:27
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Igen, néha elhiszem, hogy már szabad vagyok... De az a pár hónap csak szélcsend.