Vágj el köztünk minden köteléket
Hagyj el megint, ahogyan akkor
És várd, hogy majd lábaid elé hullva
Nyomorgom majd sírva, jajongva
S újra kérlek, légy megint az enyém
Mert nélküled az életem mit sem ér.
Dobj a köd-homályba mindent kettőnkből
S mikor, ha ez egyszer téged felőröl
Minden pillanatunkat dobd majd a tűzre
S tűnjön el a visszaút reménye is örökre
Dobj a sárba, ahogy akkor tetted
S majd talán egy nap elfelejted
Hogy két karodban én voltam az
ki őszbehajló-belőled varázsolt tavaszt.
Felejtsd hát el az összes köszönömöt
Melyeket csak a képzelet gügyögött
elhaló hangon édesen, rekedten
ajkaidon ülő millió cserepeken.
Hagyj el most, ameddig én küldelek
S nem dobom utánad ártatlan szívemet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Igen, néha elhiszem, hogy már szabad vagyok... De az a pár hónap csak szélcsend.