Vágj el köztünk minden köteléket
Hagyj el megint, ahogyan akkor
És várd, hogy majd lábaid elé hullva
Nyomorgom majd sírva, jajongva
S újra kérlek, légy megint az enyém
Mert nélküled az életem mit sem ér.
Dobj a köd-homályba mindent kettőnkből
S mikor, ha ez egyszer téged felőröl
Minden pillanatunkat dobd majd a tűzre
S tűnjön el a visszaút reménye is örökre
Dobj a sárba, ahogy akkor tetted
S majd talán egy nap elfelejted
Hogy két karodban én voltam az
ki őszbehajló-belőled varázsolt tavaszt.
Felejtsd hát el az összes köszönömöt
Melyeket csak a képzelet gügyögött
elhaló hangon édesen, rekedten
ajkaidon ülő millió cserepeken.
Hagyj el most, ameddig én küldelek
S nem dobom utánad ártatlan szívemet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
Igen, néha elhiszem, hogy már szabad vagyok... De az a pár hónap csak szélcsend.