Vágj el köztünk minden köteléket
Hagyj el megint, ahogyan akkor
És várd, hogy majd lábaid elé hullva
Nyomorgom majd sírva, jajongva
S újra kérlek, légy megint az enyém
Mert nélküled az életem mit sem ér.
Dobj a köd-homályba mindent kettőnkből
S mikor, ha ez egyszer téged felőröl
Minden pillanatunkat dobd majd a tűzre
S tűnjön el a visszaút reménye is örökre
Dobj a sárba, ahogy akkor tetted
S majd talán egy nap elfelejted
Hogy két karodban én voltam az
ki őszbehajló-belőled varázsolt tavaszt.
Felejtsd hát el az összes köszönömöt
Melyeket csak a képzelet gügyögött
elhaló hangon édesen, rekedten
ajkaidon ülő millió cserepeken.
Hagyj el most, ameddig én küldelek
S nem dobom utánad ártatlan szívemet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szeretni szabadon,
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Hozzászólások
Igen, néha elhiszem, hogy már szabad vagyok... De az a pár hónap csak szélcsend.